A Darlinghurstban található, a Smart Design Studio által tervezett Surrey House egy 1890-es évek végéről származó viktoriánus sorházat átalakítása úgy, hogy megőrizte az épület eredeti jellegét, miközben kifejező, kortárs belső teret hozott létre. A William Smart vezette műemlék-felújítás középpontjában a fény tulajdonságai állnak, valamint az, ahogyan azok a nap folyamán életre keltik az egyes tereket.
Íme a Surrey 112 legfontosabb jellemzői és építészeti megoldásai:
Kettősség és történelmi párbeszéd A ház utcafrontja hűen őrzi a 19. század végi olaszos-viktoriánus stílust. Az építészek minimális beavatkozással, rendkívüli aprólékossággal állították helyre az eredeti stukkókat és öntöttvas elemeket, miközben az eredeti nyílásokba modern, nagy hatékonyságú üvegezést építettek be. Az utcáról nézve a ház egy hagyományos, érintetlen történelmi épületnek tűnik.
Kortárs hátsó bővítmény és a „quatrefoil” motívum A főépület mögött egy modern, négyemeletes toldás kapott helyet, amelyet törtfehér (off-white), angol kötésben rakott téglaborítás borít. A belső tér legfőbb geometriai koncepciója az úgynevezett quatrefoil (négylevelű lóhere) elrendezés. A tér négy egymást metsző henger („siló”) köré szerveződik, ami olyan szokatlan, ívelt belső tereket és dupla belmagasságú szobákat hoz létre, amelyek szinte gótikus vagy román kori atmoszférát idéznek.
Fény, árnyék és a belső tér A házat kifejezetten olyan megbízó számára tervezték, aki a befelé forduló, nyugodt, szinte „monasztikus” bezártságot preferálja a nyitott panorámák helyett. A sötétebb átmeneti terek világos érkezési pontokba torkollnak. A természetes fényt rejtett ablakokon és nyílásokon keresztül, az íves, vakolt falakon megpattanva vezetik be az épületbe. A belső terek fókuszpontjában egy hat méter magas, egyedi gyártású, amerikai tölgyfával burkolt csigalépcső áll, amely szoborként hat a térben. A padlót fugamentes terrazzo burkolat fedi.
Kültér és melléképületek Az épület belső udvarát a New York-i Paley Park ihlette: a magas, monolitikus téglafalakkal és lombhullató fákkal határolt terasz egy privát szabadtéri szobaként funkcionál. A telek hátsó részén, a sikátor felé egy stúdió és egy dupla garázs épült. Itt az íves téglamotívumok periszkópszerű kiugrásokban térnek vissza, amelyek éjszaka lámpásként világítanak a rejtett tetőablakoknak köszönhetően.
Elismerések A projekt kiemelkedő építészeti minőségét mutatja, hogy 2026-ban elnyerte az Ausztrál Építész Kamara (Australian Institute of Architects) Új-Dél-Wales-i regionális, valamint nemzeti díját is a lakóépületek (átalakítás és bővítés) kategóriájában.
