A módszert Joseph Pilates német anatómus és sportoló fejlesztette ki a 20. század elején. Ő maga a rendszert eredetileg "Contrology"-nak (kontrollológiának) nevezte, ami jól mutatja a fókuszát: az elme teljes mértékben irányítja az izmokat.
Az I. világháború alatt egy internálótáborban kezdte el fejleszteni a technikát sérült katonák rehabilitációjára. Hogy az ágyhoz kötött betegek is tudjanak edzeni, a kórházi ágyakhoz rugókat erősített, amelyek ellenállást biztosítottak a mozgáshoz. Ebből az egyszerű, de zseniális ötletből született meg később a ma is használt legismertebb pilates-eszköz, a Reformer.
A pilates 6 alapelve
Bár a gyakorlatok változatosak, mindegyik a következő hat elvre épül:
-
Központosítás (Centering): Minden mozdulat a test erőközpontjából (az úgynevezett "powerhouse"-ból) indul ki. Ez a mély hasizmokat, a medencefenék izmait, a mély hátizmokat és a farizmokat foglalja magában.
-
Koncentráció: A gyakorlatokat folyamatos mentális jelenléttel kell végezni, az idegrendszer és az izmok kapcsolatára figyelve.
-
Kontroll: Lendületből végzett rángatás helyett lassú, tudatos és irányított mozdulatok jellemzik.
-
Precizitás: A helyes testtartás és a mozdulatok milliméterpontos kivitelezése a legfontosabb – egy tökéletesen elvégzett ismétlés többet ér, mint tíz hanyagul végrehajtott.
-
Légzés: A pilates sajátos, a bordakosárba és a hátba irányuló légzéstechnikát használ (laterális légzés), amely segíti az izmok oxigénellátását és az erőkifejtést.
-
Áramlás (Flow): A mozdulatok nem darabosak, hanem folyékonyan, harmonikusan követik egymást, mintha egy koreográfiát táncolnál.
